Ugrás a fő tartalomra

Akkor kell dolgozni, amikor kérnek



Kincses Elemér író, drámaszerző és a Spectrum Színház nem először dolgozott együtt. A függöny című előadás már az ötödik közös vállalásuk. A rendezővel arról beszélgettünk, hogyan lehet a személyes témákhoz hozzáfogni.

Nehéz kérdés, nehéz szülés. Ez alkalommal nővérem regényét dolgoztam át, adaptáltam színpadra. Így sokkal nagyobb küzdelmet kell vívni a szöveggel, mintha egy idegen ember írásáról lenne szó – saját magaddal csatázol.

A regény alakjaiban fel-felsejlenek a valóságból ismert emberek, történetek?

A szöveg háromnegyed része reális történet, amely tulajdonképpen egy korról szól. Erről a korról mesélünk. Az én felfogásomban minden színházi előadás az életről, a halálról, a szenvedélyekről szóló mese.

Mit jelent Önnek ez a darab a múltfeldolgozás szempontjából?

Keserű, szomorú, őszinte szembenézést azokkal az emlékekkel, amelyek megkerülhetetlenek az ember életében. Romániában a Securitate, Magyarországon az ÁVO tette tönkre százak, ezrek életét. Nekem is voltak problémáim az ottani szervekkel… Ezekben a szörnyűséges népi demokráciákban mindenhol vezető szerepe volt a lehallgató szerveknek.

A Spectrum társulata viszonylag kicsi. Okozott ez nehézséget az alkotói folyamat során?

Az adott körülmények között ez viszonylag nehéz lenne, de itt négy tehetséges emberről beszélünk. Ez nagyban megkönnyítette a közös munkát.

Hol láthatja az itthoni közönség legközelebb A függönyt?

Szerencsére nagyon jó értékelést kaptunk a Déryné Program pályázatán, így hamarosan számos helyre eljuthat. Kíváncsi vagyok, hogy ez egy magyarországi kisvárosban vagy faluban hogyan szólalhat meg, mit mond az ott élők számára. Ezt az ember mindig nagyon várja.

A megszorítások és a szociális távolságtartás idején pihent, vagy most is dolgozik valamin?

Olyan ez a rendezői pálya, hogy akkor kell alkotni, amikor kérnek. Vannak az én álmaim és vannak a színház tervei. A terv és az álom sokszor két különböző dolog. Drámaíróként persze most is dolgozom. Ha minden jól megy, egy darabomat játszani fogják ősszel Bukarestben, illetve egy drámakötetem is meg fog jelenni. Mindeközben pedig folyamatosan drámát írok. Az a címe: COVID-19. Rengeteg ember került teljesen speciális helyzetbe, ezt igyekszem megragadni.

Gondolja, hogy az emberek fogékonyak lesznek egy ilyen témára a megpróbáltatások után?

Attól függ, hogy hogyan sikerül ehhez hozzányúlni. Mert ebben a kínos, már-már fájó helyzetben számos tragikomikus momentum is van. Én pedig ezeket keresem.

Tölli Szofia

A nyitóképen Kincses Elemér
Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 25. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Három a francia igazság

Szerencsés nép a francia, hiszen a vaudeville, mint a 16-17. századi Párizs utcáinak lassanként cselekményessé összefűzött vidám dalai olyan műfajokra hatottak jelentősen, mint a sanzon, az opéra comique, vagy éppen a kabaré. A többszáz éves vaudeville-t nem véletlenül társítják Marc Camoletti Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című, 1960-ban bemutatott világhírű komédiájához, hiszen a darab esszenciáját adja mindannak, amit L’Hexagone környékén gondolnak komikumról, szerelemről, erotikáról és szatíráról. Kétségtelen, hogy a vígjáték óriási sikeréhez – a világon a legtöbbet játszott francia darab – hozzájárult az 1965-ben Tony Curtis és Jerry Lewis főszereplésével bemutatott mozi is, de minden bizonnyal enélkül is rendszeres szereplője lenne a kasszasikert és a közönség szórakoztatását is szem előtt tartó direktorok repertoárjának. Mert hogy a Boeing nem titkoltan a nevettetés szándékával hódít, és miért is ne lenne helye akár a kisvárdai versenyprogramban? Főként, ha olyan színvon...

Az időtlenné tett népszínmű

Szigligeti Ede viszonylag keveset játszott népszínművével érkezett idén Kisvárdára a vajdasági Tanyaszínház. A többségi társadalommal szemben álló család történetét feldolgozó előadásban a sztereotipikus cigány-ábrázolásokkal leszámolva, a cselekményt időtlenségbe helyezve mutatják be a vajdasági akadémisták a kitaszított szerelmeseket. A Tanyaszínház szereplései során amint megkedvelünk egy társulatot, az máris átalakul – mivel ezekben a produkciókban főként az Újvidéki Művészeti Akadémia mindenkori (akár végzős vagy frissen végzett) hallgatói vesznek részt. Gombos Dániel vezetésével, akit A cigány t koordinátoraként olvashatunk a színlapon, azt láthatjuk, hogy egy olyan dinamikus és alapjaiban átgondolt vezetés jellemzi a társulatot, amely a Tanyaszínház fundamentális értékeire fókuszál. Legyen szórakoztató, ám foglalkozzon elgondolkodtató témákkal, teremtsen lehetőséget a fiataloknak és jusson el minél több vajdasági nézőhöz. Az idei előadásban tizenkét hallgató és hat frissen végze...

Morális játékok

Borbély Szilárd amoralitás-játékát, az Akár akárki t vitte színre a Kassai Thália Színház, Czajlik József rendezésében. A tragikusan korán elhunyt szerző brutális kortárs látleletet mutat fel ebben a művében, ám nem könnyíti meg a színházcsinálók dolgát, ha fogást akarnak találni a darabon. A kassaiak előadásának erőssége és egyben gyengéje is az, hogy nehezen találnak kulcsot a borbélyi szöveghez, amely rendkívül határozott és kimunkált struktúrában létezik. Erősség is, hiszen arra készteti az alkotókat, hogy birkózzanak a szöveggel, saját jelrendszert alakítsanak ki hozzá, kreatív megoldásokra szorítja rá az adaptálókat. De ez most gyenge pont is, mivel itt a világépítés nem sikerül egységesen. Nehéz szöveg Borbély Szilárdé és nem pusztán azért, mert a moralitás műfaja már távolra sodródott a mai embertől, bár bizonyára ez is közrejátszik. Patikamérlegen kimért és precízen kidolgozott szóépítmények, gondolat-felhőkarcolók között bolyongva úgy képzelem, hogy szükség lett volna egy ol...