Ugrás a fő tartalomra

Akkor kell dolgozni, amikor kérnek



Kincses Elemér író, drámaszerző és a Spectrum Színház nem először dolgozott együtt. A függöny című előadás már az ötödik közös vállalásuk. A rendezővel arról beszélgettünk, hogyan lehet a személyes témákhoz hozzáfogni.

Nehéz kérdés, nehéz szülés. Ez alkalommal nővérem regényét dolgoztam át, adaptáltam színpadra. Így sokkal nagyobb küzdelmet kell vívni a szöveggel, mintha egy idegen ember írásáról lenne szó – saját magaddal csatázol.

A regény alakjaiban fel-felsejlenek a valóságból ismert emberek, történetek?

A szöveg háromnegyed része reális történet, amely tulajdonképpen egy korról szól. Erről a korról mesélünk. Az én felfogásomban minden színházi előadás az életről, a halálról, a szenvedélyekről szóló mese.

Mit jelent Önnek ez a darab a múltfeldolgozás szempontjából?

Keserű, szomorú, őszinte szembenézést azokkal az emlékekkel, amelyek megkerülhetetlenek az ember életében. Romániában a Securitate, Magyarországon az ÁVO tette tönkre százak, ezrek életét. Nekem is voltak problémáim az ottani szervekkel… Ezekben a szörnyűséges népi demokráciákban mindenhol vezető szerepe volt a lehallgató szerveknek.

A Spectrum társulata viszonylag kicsi. Okozott ez nehézséget az alkotói folyamat során?

Az adott körülmények között ez viszonylag nehéz lenne, de itt négy tehetséges emberről beszélünk. Ez nagyban megkönnyítette a közös munkát.

Hol láthatja az itthoni közönség legközelebb A függönyt?

Szerencsére nagyon jó értékelést kaptunk a Déryné Program pályázatán, így hamarosan számos helyre eljuthat. Kíváncsi vagyok, hogy ez egy magyarországi kisvárosban vagy faluban hogyan szólalhat meg, mit mond az ott élők számára. Ezt az ember mindig nagyon várja.

A megszorítások és a szociális távolságtartás idején pihent, vagy most is dolgozik valamin?

Olyan ez a rendezői pálya, hogy akkor kell alkotni, amikor kérnek. Vannak az én álmaim és vannak a színház tervei. A terv és az álom sokszor két különböző dolog. Drámaíróként persze most is dolgozom. Ha minden jól megy, egy darabomat játszani fogják ősszel Bukarestben, illetve egy drámakötetem is meg fog jelenni. Mindeközben pedig folyamatosan drámát írok. Az a címe: COVID-19. Rengeteg ember került teljesen speciális helyzetbe, ezt igyekszem megragadni.

Gondolja, hogy az emberek fogékonyak lesznek egy ilyen témára a megpróbáltatások után?

Attól függ, hogy hogyan sikerül ehhez hozzányúlni. Mert ebben a kínos, már-már fájó helyzetben számos tragikomikus momentum is van. Én pedig ezeket keresem.

Tölli Szofia

A nyitóképen Kincses Elemér
Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 25. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi

Gyors az élet...

Szellemes szerepformálások, maníroktól mentes színpadi játék és figyelemre méltó zenei megoldások: a nagyváradi Szigligeti Színház Csárdáskirálynője, Novák Eszter rendezése nem véletlenül aratott állótapsos, zajos sikert a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiválján. Amikor egy színház előveszi a Csárdáskirálynőt, igazgató, rendező és karmester egyaránt számos megoldandó kérdéssel szembesül: melyik kottaanyagot játsszák? Lesz-e elegendő zenész, aki megszólaltatja Kálmán Imre muzsikáját? Hogyan dolgozzák át a zenei anyagot? Akad-e primadonna és bonviván, akik képesek elénekelni a cseppet sem könnyű duetteket, együtteseket és szóló számokat? Találnak-e szubrettet és táncos komikust, akik ördöngös mozgásukkal lázba hozzák a közönséget? Miként szól majd az énekkar? S egyáltalán akarnak és tudnak-e újat mondani, hitelesen fogalmazni a Csárdáskirálynőn keresztül, ami immár több, mint száz éve a legnépszerűbb operettek egyike? Számos Csárdáskirálynőt volt szerencsém látni, mások mellett szege