Kincses Elemér író, drámaszerző és a Spectrum Színház nem először dolgozott együtt. A függöny című előadás már az ötödik közös vállalásuk. A rendezővel arról beszélgettünk, hogyan lehet a személyes témákhoz hozzáfogni.
Nehéz kérdés, nehéz szülés. Ez alkalommal nővérem regényét dolgoztam át, adaptáltam színpadra. Így sokkal nagyobb küzdelmet kell vívni a szöveggel, mintha egy idegen ember írásáról lenne szó – saját magaddal csatázol.
A regény alakjaiban fel-felsejlenek a valóságból ismert emberek, történetek?
A szöveg háromnegyed része reális történet, amely tulajdonképpen egy korról szól. Erről a korról mesélünk. Az én felfogásomban minden színházi előadás az életről, a halálról, a szenvedélyekről szóló mese.
Mit jelent Önnek ez a darab a múltfeldolgozás szempontjából?
Keserű, szomorú, őszinte szembenézést azokkal az emlékekkel, amelyek megkerülhetetlenek az ember életében. Romániában a Securitate, Magyarországon az ÁVO tette tönkre százak, ezrek életét. Nekem is voltak problémáim az ottani szervekkel… Ezekben a szörnyűséges népi demokráciákban mindenhol vezető szerepe volt a lehallgató szerveknek.
A Spectrum társulata viszonylag kicsi. Okozott ez nehézséget az alkotói folyamat során?
Az adott körülmények között ez viszonylag nehéz lenne, de itt négy tehetséges emberről beszélünk. Ez nagyban megkönnyítette a közös munkát.
Hol láthatja az itthoni közönség legközelebb A függönyt?
Szerencsére nagyon jó értékelést kaptunk a Déryné Program pályázatán, így hamarosan számos helyre eljuthat. Kíváncsi vagyok, hogy ez egy magyarországi kisvárosban vagy faluban hogyan szólalhat meg, mit mond az ott élők számára. Ezt az ember mindig nagyon várja.
A megszorítások és a szociális távolságtartás idején pihent, vagy most is dolgozik valamin?
Olyan ez a rendezői pálya, hogy akkor kell alkotni, amikor kérnek. Vannak az én álmaim és vannak a színház tervei. A terv és az álom sokszor két különböző dolog. Drámaíróként persze most is dolgozom. Ha minden jól megy, egy darabomat játszani fogják ősszel Bukarestben, illetve egy drámakötetem is meg fog jelenni. Mindeközben pedig folyamatosan drámát írok. Az a címe: COVID-19. Rengeteg ember került teljesen speciális helyzetbe, ezt igyekszem megragadni.
Gondolja, hogy az emberek fogékonyak lesznek egy ilyen témára a megpróbáltatások után?
Attól függ, hogy hogyan sikerül ehhez hozzányúlni. Mert ebben a kínos, már-már fájó helyzetben számos tragikomikus momentum is van. Én pedig ezeket keresem.
Tölli Szofia
Kép: Kerezsi Béla
Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 25. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla
Megjegyzések
Megjegyzés küldése