Ugrás a fő tartalomra

Babafejek a fűszerespulton



Kritika Az Özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című előadásról


Kő-papír-olló, hintőporos parókák, kitartott, repetitív örökmozgások, zongorazene, rengeteg égő gyertya, fiókcsattogás, leválasztott, pantomimező végtagok, és félbevágott, festett képű színészek, fűszerespultra felcsapott rongyvégtagokkal. Nagyjából e kulcsszavakkal lehetne összefoglalni az Aradi Kamaraszínház és a Szegedi Pinceszínház közös produkciójaként bemutatott Az Özvegy Karnyóné s két szeleburdiakat, a babaház vásári komédiáját. A többek között későbarokk (netán inkább rokokó) és enyhe steampunk stílusjegyekkel díszített színen kopott arcú, taszító porcelánfigurák ármánykodását Tapasztó Ernő rendezésében tekinthette meg a fesztivál közönsége.

A színpadon a stílusegység hiányától eltekintve valahogy jól mutatnak együtt a különböző korokat idéző elemek, a rengeteg pasztell, a harsányabb színek, melyektől a feketés-zöldes keret komorsága sem üt el nagyon. E kettősséget tökéletesen mímeli a két pénzért versengő szeleburdi, nevezetesen a szerencsejáték-függő Lipitlotty (Gulyás Hermann Sándor alakít mézesmázosan tűrhetőt), valamint a paposan komor Tipptopp. Az utóbbit megformáló Balog József játéka önmagában talán kissé egyhangú, ám kiválóan reagál színpadi partnereire, főként Boris szobaleány (Kálmán Zsófia) rezdüléseire. A másik remek kettős egyik tagja a háborúellenes boltoslegény, Lázár, kinek szerepében a minimális artikulációt használó, szavait komikusan elkenő, illetve összemosó Gerner Csaba a többiekre nem jellemző mesterkéltlenséggel van jelen. Ő az a mellékszereplő, akinek pult alóli felbukkanására elcsöndesedik az eladdig nevető néző, hogy később még hangosabban kacaghasson fel. Gerner elképesztő energiával és precizitással dolgozik, ez utóbbit pedig csak félig sikerül néhol halandzsázásnak tűnő szövegmondásaival leplezni. Egészen kiváló párost alkot a nálánál jóval kevésbé energikus Özvegy Karnyónéval, akit a vízihullaszerűen maszkírozott Kancsár Orsolya alakít. A címszereplő affektálásai egy, a Csokonai-karakternél jóval fiatalabb nőt sejtetnek, s sokszor hiába a túljátszott léhaság, a figura életkora még mindig sokkal erőteljesebben van előtérbe helyezve. Karnyóné egyébként e verzióban viszonylag keveset van a színen, ám egyik utolsó, immár parókamentes monológja a karakter igen sok hiányosságáért kárpótol.

A latinkodások („deákságok”), elsőblikkes anglicizmusok, félreértett és rosszul használt kifejezések elegye mellett hatalmas hangsúly van az előadás zenéjén. Emiatt fontos méltatni, hogy a több, mint 220 éve írt darab egyik „adaléka” ebben a verzióban az eredeti szövegénél sokkal nagyobb szerepet kap. Éder Enikő játssza a hatalmas, meredt szemekkel bámuló, Samut, Karnyóék „bolondos” fiát, aki nemcsak végig a színen van, hanem végig is zongorázza a jeleneteket. Samu egyszerre kívülálló, és nagyon is része a produkció világának, egyfajta moderátor, aki az előadás utolsó perceiben gondoskodó, infantilis megvetéssel rendezi el a lemerült babák tönkretett babafejeit a Karnyó-bolt fűszerespultján.

Ozsváth Eszter
Kritikai Lapok, 2021. 06. 22.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sírva vigad a magyar (színész)

Urbán András rendezésében láthattuk a Történt egyszer Újvidéken című előadást. „Kisebbségi extravaganza sok zenével, tánccal, szellemekkel és indiánokkal”, így határozza meg saját magát a produkció. Nos, ezek közül valóban egyikből sem volt hiány. Talán ezt az előadást vártam a legjobban a fesztiválon, mert rendkívül izgalmasnak találom Urbán András rendezői világát, így kíváncsian vártam, az újvidéki társulattal közösen mit alkottak – és szerencsére nem okoztak csalódást. A színház születésnapi ünnepsége után járunk, egy hosszúra nyúlt buli hajnali fázisát láthatjuk, ahol már senki sem önmaga. Az alkohol és a kései órai hatására felszínre kerülnek ki nem mondott szavak, bántalmak, konfliktusok – közben meg néha dalra is fakadnak a színészek. Miközben halad előre az este, a színházban dolgozók reflektálnak saját színészi mivoltukra. Önirónia a javából, a színház alapvető kérdéseit feszegetik: negyedik fal, mit gondolunk a saját művészetünkről, interakció a közönséggel, egyáltalán, mi i...

Szerelemvilág | Beszélgetés Budizsa Evelynnel

Billy kifundálja, hogy hamis igazolással tettetve magát halálos tüdőbetegnek, felkéredzkedik a csónakra, amely szereplőválogatásra szállítja a helybelieket. Csónakos Bobby, aki az érzelemkészletét vállra vetett szerszámosládában mozgatja, mindig körültekintően, a sérelmek súlyának megfelelően illesztve egymáshoz a készségeket, fontolja meg a sújtó brutalitást. Billyre nagyot sújt, a feltételezett szimulálás miatt. Nagyot, ám részvéthozót, mert Helén, a vonzóan dekoratív, ám enyhén elme-kripli tojásfutár félredobja haragját, amiért nem őt. hanem a nyomorékot vitték próbafelvételre Amerikába, és teljesíti annak régi, titkolt kívánságát: sétára indulnak. Szerelmüket azonban megvérzi a mégis valódi tüdőbaj. Helén Budizsa Evelyn. 7 éve végezett színművészként Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 8 éve tagja a Harag György Társulatnak Szatmárnémetiben. Eddigi pályáján körülbelül 8 főszerepet kapott, dolgozhatott Bocsárdi Lászlóval, Andrei Șerbannal, Sardar Tagirovskyval. Anyakönyvi...

California dreamin'

Mit tehet egy csúf, sánta, tüdőbajos fiú egy kicsiny, eldugott, írországi szigeten azon túl, hogy naphosszat fixírozza a teheneket? Álmodozik és remél, hogy egyszer több lesz, mint lenézett nyomorék, és talán ő is megleli majd az igaz szerelmet. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat Martin McDonagh A kripli című darabjával, Bélai Marcel kiemelkedő minőségű rendezésével érkezett a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljára. Martin McDonagh ír drámaíró darabjai veszélyesek: csupán első olvasatra tűnnek közönségbarát, jól formálható, szép kerek egésznek, azonban, ha a színházi alkotó példának okáért A kripli mélyére ás, rögtön szembe találja magát a nagyívű dramaturgiai építkezés és a tűpontos ritmus szerzői követelményeivel, amit megúszni nem lehet, különben darabjaira hullik az előadás. S még említésre sem került a dráma többrétegű jelentéstartalma, amely egyszerre nyújt a közönségnek fekete komédiát, de fontos társadalmi kérdéseket is felvet, amelyekre ugyan válaszol...