Ugrás a fő tartalomra

Mérgezés



Bámulatos az a naivitás, ahogy a Stockmann család tagjai pezsgőt bontanak, amikor a helybéli kisváros fürdőorvosa rájön arra, hogy a fürdő vize mérgezett. Boldogan koccintják össze a poharaikat, kitüntetésről, fizetésemelésről beszélnek mámoros hangulatban. Örülnek, hogy kiderült az igazság, hogy dr. Stockmann szívós munkával kiderítette, így megmenekülnek az odaérkezők a fertőzéstől, a megbetegedéstől. Felhőtlennek látszik az öröm.

Ibsen lidércesen aktuális, abszolút klasszikussá nemesedett darabját a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat adta a Zsinagógában. A ketté osztott nézőtér közé pásthoz hasonlatos, hosszúkás színpad ékelődik. A szereplők annak a városkának a lakóiként kezelnek bennünket, amelyiknek ez a fürdő a legfőbb bevételi forrása. Így aztán pillanatokon belül a harcos ellenzékieknek is szálka lesz a szemében az igazság. Keresztes Attila rendezése a gerinc meghajlásának, a valóság elferdítésének folyamatát, a manipuláció természetrajzát vizsgálja, egészen odáig, hogy a népgyűlés jelenetében a levezető elnök, aki már egyértelműen a hatalom embere, álszent kedvességgel, leplezni próbált feszültséggel kérdezgetni kezdi a publikum tagjait, demokráciáról, sajtószabadságról. A világ egyik legizgalmasabb rendezője, a gyakran provokatív Thomas Ostermeier is alkalmazta már ezt a módszert az ő elképesztő előadásában, a híres Schaubühne-ben. Az elnököt megformáló Henn János jól rögtönöz, ügyesen hímez-hámoz, csűr-csavar, álságosan, de flottul érvel. Pedig még azt is megkapja az egyik nézőtől, hogy nem tartja hiteles személyiségnek. Lepereg róla, és bármilyen szemenszedett hazugságot is mond, nem sül le a képéről a bőr. 

Henn János

A Sebestyén Aba által alakított dr. Thomas Stockmann, akibe többször drasztikusan belefojtja a szót, bár már nem naiv, de még mindig csak ámul-bámul, megdöbbenve, lemerevedve néz ki a fejéből. Nem számított ilyen pálfordulásokra, árulásokra, leplezni próbált gazságtömegre, ami alól már nem is kilóg a lóláb, hanem lólábak halmaza került napvilágra, és a népet még mindig folyamatosan lehet etetni a maszlaggal. Sebestyén parádésan megmutatja, hogy az egykor a doktornál is meglévő farkasvakság után, hogyan eszmél mind jobban, hogy szakad át a gát már megállíthatatlanul, hogy nem hagyja már magába fojtani a szót. Érvel és érvel, megemeli a hangját, majd kiabál, annak árán, hogy tudja, ez a saját, a felesége, a lánya és a fia, elűzetésével, lenullázásával jár, nem alkuszik. Az őt lehetetlenné tevő polgármester pedig a bátyja. Tollas Gábor hát mögötti, kedvesnek mutatkozni akaró, de a hatalom megtartásáért a rokonait is feláldozó, kiskirály. Moldován Orsolya a családjáért aggódó feleség, aki igyekszik megalkuvásra bírni a férjét a megélhetésük érdekében, de aztán gyönyörű, ahogy határozottan kijelenti, mégis kiáll mellette, és hosszan, egymást átölelve, összecsókolóznak. Nagyszerű az egész színész csapat, Kilyén László, Galló Ernő, Bartha László Zsolt, Ördög Miklós Levente, és a két serdülő gyerek szerepében, Bíró Sára és Robert Szilárd egyaránt.

Ütős, húsba vájó előadás, ami abszurditásba hajlóan megmutatja, hogyan mérgeznek minket nap mint nap, miben kényszerülünk élni.

Bóta Gábor

Nyitóképen: Moldován Orsolya és Sebestyén Aba
Képek: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 24. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Játsszunk egyet!

Hatházi András rendezőt, a csíkszeredai Csíki Játékszín Halász Péter: Gyerekünk című előadása kapcsán kérdeztük. Halász Péter drámájának a vége, miszerint a leukémiás kisfiú túléli betegségét, ám felnőtt korára homoszexuális lesz, igen aktuálisan szólt tegnap a Zsinagógában. A motivációm egy volt, megcsinálni a szöveget. Semmiféle aktuálpolitikai szándék nem vezérelt, az érdekelt hogyan viszonyul az átlagember a szövegben felvetett kérdésekhez akár Kisvárdán, akár Csíkszeredán, bárhol a világban. Most Magyarországon az újonnan meghozott törvény miatt máshova, a darab végére kerülhetett a hangsúly. Egy történet elmesélésén túl a Gyerekünk című dráma a színház miértjére, egy előadás definiálására is ad izgalmas lehetőségeket. Ez a szándék vezérelte a darabválasztást? Nincsenek előre eltervezett elképzeléseim, mit szeretnék megcsinálni. A volt igazgató, Kányádi Szilárd, mikor felkért erre a munkára, akkor Deák Katalin dramaturg javaslatára vettem kézbe Halász Péter drámáját. Mikor előszö

Halálperformansz

Színházban vagyunk. Színházban vagyunk? Ez már az előadás? Elkezdődött? Mi történik pontosan? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel és szed ízekre a csíkszeredai Csíki Játékszín társulata Halász Péter Gyerekünk című drámája segítségével. Az előadás expresszív, extravagáns, exhibicionista színpadképe könnyen elterelheti figyelmünket a provokatív szöveg és a kiáradó, folyton interakcióba lépő játék alatt megbúvó esszenciáról. Ám ez az elsőre tünékenynek ható réteg, jelentés ott rejlik a rituális térbe való bevezetődésben. Megbújik a meghökkentő – a cross-dressingre, drag-re és az Adams family-re egyszerre emlékeztető – halotti maszkokban, a leukémia csendes csepegésében, adagolásában, és abban a hirtelen csattanásban, amely elválasztja a tudattal érzékelt materiális világot a tudatban képződő álomképektől.   Hatházi András rendezésében a performansz jellegzetességei a rituális ünnepek szokásrendjével és a haláltánc műfajával keverednek. A ritualitást erősíti az, hogy a néző az első p

Imedzsin

Kedélyesen fütyörésző szereplőket láthatunk egy faház körül, könnyed jazz kíséretében csinosítják a kék-piros épületet, ugyanilyen színű uniformizált jelmezük is. A kezdőkép idilljét és nyugalmát hamar megtöri egy halandzsanyelven előadott ének, Merlin megszületik. Ettől a pillanattól kezdve az előadás csupa szín- és stíluskavalkád, soha szűnni nem akaró, szellemes őrület, melyben megfér egymás mellet az Artúr-mondakör, Mark Twain, John Lennon és Yoko Ono is. Balázs Zoltán rendezése követte Tankred Dorst monumentális anyagát, egyben hozzá is ad, ha élhetek a kifejezéssel: „fölülőrültködi”; minden tekintetben eklektikus, egyedi alkotás. A fiatalok számos karaktert jelenítenek meg, a Merlint játszó Bognár Gyöngyvér az egyetlen, aki végig egy szerepben marad; ugyanakkor a színésznő elkülönül az őt körülvevő elemelt játékmódtól (jelmeze is más színű: fekete-sárga), ő az események irányítója, narrátora. Nehéz az előadás több mint kétórás egészéről átfogó képet adni, a Merlin rendkívül össze