Ugrás a fő tartalomra

A lét elviselhetetlen könnyűsége


Ibsen Peer Gyntnek, Csehov Platonovnak, Szép Ernő Csacsinszky Palinak nevezte. A három, bár jellemfejlődésében egészen eltérő szerepalakot két dolog köti össze: az elszalasztott lehetőségből fakadó elcsonkult élet, és az, hogy Botos Bálint rendező mindhárom szerzővel találkozott már pályája során. A Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiváljának versenyprogramjában bemutatták Szép Ernő–Guelmino Sándor Lila akác című szerelmi históriáját.

Eleinte egységesen türkizkék színben látszik a színpadon a szekrény, a felfordított fotel és a szék. Nagyvárosi, önmagából kifordult, nihilista szobabelső. A színlap nem jelzi, hogy ki volt a világítás tervezője, így ezt nagyvonalúan rábízom Botos Bálint rendezőre. Nem tudom, foglalkozott-e Goethe színtanával, annyi azonban bizonyos, hogy a díszlet megfestett színeinek ellentmondva, a különböző megvilágítások okán olykor kopáran törtfehérben, kiábrándítóan szürkében, irritálóan élénkzöldben, vagy gusztustalanul lilában pompázik a játéktér. Néhol nem tolakszik az előadásban megfogalmazott gondolatok elé, máskor taszító, hamis, jelen idejű, mégis letűnt Moulin Rouge-bulinak ad helyet, de semmiképpen sem otthont. 

Éppen az hiányzik Csacsinszky Paliból, ami a saját – szellemi, lelki, materiális – élettér sajátja: a felvállalt, mélységesen mély önazonosság. De miért is foglalkozna ezzel, amikor éppen elég neki, hogy felszínesen átmulasson jónéhány éjszakát, alig-bele-szerelmesedve Bizonyosnéba, miközben elmegy mellette az élet, hogy a darab végén rádöbbenjen: metaforaként is értelmezhető módon, az érte addig epedő Tóth Mancival tovább robog a vonat, Oroszországba. A rendezőt nem először foglalkoztatja az önidentitás meghatározásának kérdése, mintha a (férfi)sors lehetséges árnyalatai minduntalan megjelennének munkái között. Csupán a kisvárdai fesztiválon látott előadásaiból táplálkozva, erre utalt a tavaly látott Platonov, a nőiség természetrajzán keresztül fogalmazó Liget, és az idei Lila akác is. Csacsinszky Pali végül felismeri az elveszett lehetőség megtermékenyítő erejét. S mi vajon bírunk-e elegendő éleslátással, hogy észrevegyük mindezt a saját életünkben?... 


Kép: Kerezsi Béla

Az interjú a Kisvárdai Lapok 2020. 08. 23. számában jelent meg. Szerkesztő: Ungvári Judit; Felelős kiadó: Nyakó Béla

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Átadták a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiváljának díjait!

A Kulturális és Innovációs Minisztérium Életmű-díját a felkért, háromtagú Szakmai Bizottság (Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiváljának igazgatója; Balogh Tibor, valamint Pataki András) döntése szerint Wischer Johann vajdasági színművész, rendező, valamint Biluska Annamária színésznő, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat Örökös Tagja kapta. Biluska Annamária és Wischer Johann A Kulturális és Innovációs Minisztérium Fődíját az Újvidéki Színház kapta III. Richárd című előadásáért, Dejan Projkovszki rendezésében. A társulat egységes stílusban és csapatmunkával szolgálja a címszereplő játékát. A képi világ és a zene egy olyan kor lenyomatát teremti meg, amely szabadjára engedi az emberi gátlástalanságot. Újvidéki Színház | III. Richárd A Kulturális és Innovációs Minisztérium II. helyezését megosztva kapta a Kassai Thália Színház Szentivánéji álom című előadása a shakespeare-i színházi nyelvezet megújításáért és a formabontó lát

Létezésünk disztópiái

Alapvető erkölcsi-etikai dilemmákra világít rá Ivan Viripajev darabjának, a Részegek nek az előadása, amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház mutatott be a Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiválján. Radu Afrim már nem először dolgozott a marosvásárhelyi társulattal. A román rendezőről és a produkció megszületéséről lapunknak Szabó Réka beszélt, aki rendezőasszisztensként és dramaturgként vett részt ezekben a munkafolyamatokban. Az akkor társulatvezető Keresztes Attila meghívására rendezte Az ördög próbáját 2014 tavaszán, ez volt Radu első munkája Marosvásárhelyen. Ennek a gyümölcsöző munkának a folytatása volt A nyugalom 2015-ben, a Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan 2016-ban, majd a Részegek 2018-ban. A Retromadár… folytatásaként a pandémia alatt Radu megírta és megrendezte a Grand Hotel Retromadár előadást. Mint ahogy a számos szakmai elismerés is jelzi, ezekben az években egy erős, szakmailag átgondolt, tudatos művészi munka zajlott a társulatnál, olyan rendez

Íme a 2023-as zsűri!

A Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiválján a versenyprogram előadásait idén is egy öttagú zsűri értékeli. A zsűritagok részt vesznek az előadások másnapján a Szakmai Klub beszélgetésén, akár hozzászólóként is. A versenyprogramok végeztével ők ítélik oda a fesztiváldíjakat. A díjosztó grémium összetételére a fesztivál művészeti tanácsadója, Balogh Tibor tett javaslatot.   A 2023-as év zsűritagjai Dienes Blanka színésznő, Kiss József Jászai Mari-díjas, drámaíró, rendező, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, Németh Ákos József Attila-díjas drámaíró, műfordító, rendező, Szekeres Szabolcs színikritikus, és Szigeti Réka dramaturg. Dienes Blanka:  „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a zsűri egyik tagjaként vehetek részt idén a kisvárdai színházi találkozón. Több alkalommal volt lehetőségem szerepelni a Fesztivál színpadán az Újvidéki Művészeti Akadémia által, a Tanyaszínházzal és Újvidéki Színházzal. Sok tapasztalattal, élménnyel gazdagodtam. Mindig felvillanyoz, amikor sokféle szí